JĂłzsef Attila
ĆsapĂĄm
Sz. Szigethy Vilmosnak
FakĂł köntösben, hĂłszĂn mĂ©nlovĂĄn,
Ălomban, Ă©jjel, itt jĂĄr ĂsapĂĄm,
RuhĂĄja egyszerĂ», dĂszt nem visel,
De nagy szemĂ©ben Ă”serĂ” tĂŒzel.
DĂșs hosszĂș fĂŒrtje barna mint a föld,
Vasmarka kérges, nagy tusåkra tört,
SĂŒvegje mellett karvalyszĂĄrnya szĂĄll,
ElÔtte messze szåz vitéz halål.
RĂ©zarca, mint a gondos est, nyugodt,
- Kacagni tĂĄn soha nem is tudott -
NyakĂĄn feszĂŒlnek hollĂł-vĂ©rerek,
Tömbmelle vulkån tengerek felett.
LeszĂĄll lovĂĄrul - tĂĄn HadĂșr maga! -
Bronzajka mozdul s nem hallik szava,
Råm néz, szemembe, kezet fog velem,
BĂșs apa bĂșs fiĂĄval, csendesen.
1922. oktĂłber
JĂłzsef Attila
ĆsapĂĄm
Sz. Szigethy Vilmosnak
FakĂł köntösben, hĂłszĂn mĂ©nlovĂĄn,
Ălomban, Ă©jjel, itt jĂĄr ĂsapĂĄm,
RuhĂĄja egyszerĂ», dĂszt nem visel,
De nagy szemĂ©ben Ă”serĂ” tĂŒzel.
DĂșs hosszĂș fĂŒrtje barna mint a föld,
Vasmarka kérges, nagy tusåkra tört,
SĂŒvegje mellett karvalyszĂĄrnya szĂĄll,
ElÔtte messze szåz vitéz halål.
RĂ©zarca, mint a gondos est, nyugodt,
- Kacagni tĂĄn soha nem is tudott -
NyakĂĄn feszĂŒlnek hollĂł-vĂ©rerek,
Tömbmelle vulkån tengerek felett.
LeszĂĄll lovĂĄrul - tĂĄn HadĂșr maga! -
Bronzajka mozdul s nem hallik szava,
Råm néz, szemembe, kezet fog velem,
BĂșs apa bĂșs fiĂĄval, csendesen.
1922. oktĂłber